A messzi Északon
Eisberger: (Belép a kávéházba) Alászolgája Weiszikém!
Weisberger: (Leteszi az újságot) Nézzék már, az Eiszi! Hát merre járt, hogy hál'istennek napok óta nem láttuk?
E: Nem fogja elhinni! A fiamnál voltam Svédországban.
W: Azt sem tudtam, hogy magának van egy fia.
E: És azt tudta, hogy van egy Svédország?
W: Na hagyja már a hülyeséget! És mit csinál a maga fia ott a messzi északon?
E: Svéd.
W: Mi az, hogy svéd?
E: Futballkapus.
W: És attól miért svéd?
E: Mert beáll a kapuba, s véd.
W: (Félre) Egyszer úgyis megfojtom! (Eisbergerhez) És a fia válogatott?
E: Csak próbált volna meg, kapott volna az anyjától! A spenótfőzeléket is szépen megette mindig.
W: (Félre, dühöng) A spenótfőzeléket! Szétkenem a bamba képeden azt a spenótfőzeléket. (Hacsekhoz) Azt kérdeztem, hogy a fia a Svéd Nemzeti Válogatottban van-e.
E: Dehogy! A Svéd Nemzeti Bankban.
W: A Svéd Nemzeti Bankban? Ott kapus?
E: Ott. Van egy kis fülkéje, ott osztja a sorszámot a kuncsaftoknak.
W: A kuncsaftoknak... És ezért ment el Svédországba?
E: Nem. A Nobel-díjat akarta átvenni, de nem adták oda neki.
W: Miért adták volna a fiának a Nobel-díjat?
E: Egy nagy felfedezéséért.
W: Mi volt az a nagy felfedezés?
E: Tudja, nemrég állítólag arra adtak Nobel-díjat, hogy futball-labda alakú molekulát készítettek gyémántból.
W: Igen, írta is az újság.
E: Namármost, a fiam kitalálta, hogy nem gyémántból kellene futball-labdát csinálni, hanem futball-labdából gyémántot.
W: Hihetetlen! És hogyan csinálna a fia futball-labdából gyémántot?
E: Hát ebben még vannak kidolgozatlan részletek, de már az ötlet is zseniális!
W: Hát nem mondom... És ért el már a fia valamilyen eredményt?
E: Hogyne!
W: Na, és milyet?
E: Érmet nyert a helyi dominóbajnokságon.
W: A dominóbajnokságon... Nebbich.
E: Jó, jó, ez még nem a Nobel-díj, de nem mehet minden egy csapásra.
W: (Félre) Apja fia... (Eisbergerhez) És látott valamit Svédországban a fián kívül is?
E: Csakis!
W: Mi az, hogy csakis?
E: Csakis a fiamon kívül. Mit láttam volna a fiamon belül? Nem vagyok én röntgenorvos!
W: Azt kérdezem, hogy látott-e valamilyen nevezetességet? Volt például a Skanzenben?
E: A miben?
W: A Skanzenben. Ahol azok a kis házak vannak, ahová alig lehet bemenni.
E: Ja, ott voltam. Tényleg alig tudtam bemenni.
W: Olyan kicsi volt a ház?
E: Nem is volt olyan kicsi.
W: Akkor miért nem tudott bemenni?
E: Nem volt elég pénzem.
W: Nem is tudtam, hogy olyan drága.
E: Lehetett volna olcsóbban is, de én extra szolgáltatást is szerettem volna.
W: Miféle extra szolgáltatást?
E: (Megsúgja)
W: (Dühösen) Maga vén kéjenc! Hát miféle házban járt maga? Én vagyok a hülye, hogy kérdezősködöm!
E: Ne dühöngjön, mert az árt a szépségének. És akkor magának is nagyon sokba fog kerülni a Skanzen!
W: Jó, akkor beszéljünk másról. Evett valami különleges svéd specialitást?
E: Ettem.
W: És mi volt az?
E: Gulyásleves.
W: De hát a gulyásleves nem svéd specialitás, hanem magyar!
E: De ez speciálisan svéd volt.
W: Mitől?
E: A rénszarvastól.
W: Aha! Szóval rénszarvasból főzték a gulyást?
E: Volt is eszünkben! Jó hazai Globus marhahúskonzervből.
W: Akkor hol volt a rénszarvas?
E: Az asztalterítőn.
W: Az asztalterítőn... És én hülye, megint bedőlök neki.
E: Weiszikém, maga nem hiszi el, csak úgy roskadozott a svéd asztal.
W: Á, szóval tele volt mindenféle más finomsággal is? Hallottam róla, hogy ezek a svéd asztalok milyen bőségesek.
E: Nem, nem volt rajta semmi más.
W: Akkor miért roskadozott?
E: Rosszul volt összecsavarozva.
W: (Magába roskadozik)
E: Már ezek a svéd csavarok sem a régiek. Én még emlékszem a Gyarmati Dezső, az öreg Szívós, meg a Kárpáti svéd csavarjaira. Azokkal ilyen nem fordulhatott volna elő.
W: Eiszikém, maga össze-vissza beszél. A svéd bútorok világhírűek, ne általánosítson egy szerencsétlen esetből.
E: Egy eset? Kipróbáltam a fiam gardróbjában egy svéd szekrényt, az is használhatatlan volt.
W: Hogyhogy?
E: Csináltam rajta egy kézenátfordulást, rögtön kibicsaklott a lábuk.
W: A lábuk? Kiké?
E: A szekrényé is, meg a fiamé is, aki megpróbált elkapni.
W: Képzelem, hogy örült a fia, amikor végre kikísérhette a repülőtérre.
E: Gondolja? Átölelt, és kérdezte, hogy mikor megyek legközelebb.
W: Ennyire nélkülözi odakint az apja társaságát?
E: Hát, azt mondta, hogy arra az időre inkább befizet magának egy sarkvidéki túlélőtúrát.
(Függöny)
Eisberger: (Belép a kávéházba) Alászolgája Weiszikém!
Weisberger: (Leteszi az újságot) Nézzék már, az Eiszi! Hát merre járt, hogy hál'istennek napok óta nem láttuk?
E: Nem fogja elhinni! A fiamnál voltam Svédországban.
W: Azt sem tudtam, hogy magának van egy fia.
E: És azt tudta, hogy van egy Svédország?
W: Na hagyja már a hülyeséget! És mit csinál a maga fia ott a messzi északon?
E: Svéd.
W: Mi az, hogy svéd?
E: Futballkapus.
W: És attól miért svéd?
E: Mert beáll a kapuba, s véd.
W: (Félre) Egyszer úgyis megfojtom! (Eisbergerhez) És a fia válogatott?
E: Csak próbált volna meg, kapott volna az anyjától! A spenótfőzeléket is szépen megette mindig.
W: (Félre, dühöng) A spenótfőzeléket! Szétkenem a bamba képeden azt a spenótfőzeléket. (Hacsekhoz) Azt kérdeztem, hogy a fia a Svéd Nemzeti Válogatottban van-e.
E: Dehogy! A Svéd Nemzeti Bankban.
W: A Svéd Nemzeti Bankban? Ott kapus?
E: Ott. Van egy kis fülkéje, ott osztja a sorszámot a kuncsaftoknak.
W: A kuncsaftoknak... És ezért ment el Svédországba?
E: Nem. A Nobel-díjat akarta átvenni, de nem adták oda neki.
W: Miért adták volna a fiának a Nobel-díjat?
E: Egy nagy felfedezéséért.
W: Mi volt az a nagy felfedezés?
E: Tudja, nemrég állítólag arra adtak Nobel-díjat, hogy futball-labda alakú molekulát készítettek gyémántból.
W: Igen, írta is az újság.
E: Namármost, a fiam kitalálta, hogy nem gyémántból kellene futball-labdát csinálni, hanem futball-labdából gyémántot.
W: Hihetetlen! És hogyan csinálna a fia futball-labdából gyémántot?
E: Hát ebben még vannak kidolgozatlan részletek, de már az ötlet is zseniális!
W: Hát nem mondom... És ért el már a fia valamilyen eredményt?
E: Hogyne!
W: Na, és milyet?
E: Érmet nyert a helyi dominóbajnokságon.
W: A dominóbajnokságon... Nebbich.
E: Jó, jó, ez még nem a Nobel-díj, de nem mehet minden egy csapásra.
W: (Félre) Apja fia... (Eisbergerhez) És látott valamit Svédországban a fián kívül is?
E: Csakis!
W: Mi az, hogy csakis?
E: Csakis a fiamon kívül. Mit láttam volna a fiamon belül? Nem vagyok én röntgenorvos!
W: Azt kérdezem, hogy látott-e valamilyen nevezetességet? Volt például a Skanzenben?
E: A miben?
W: A Skanzenben. Ahol azok a kis házak vannak, ahová alig lehet bemenni.
E: Ja, ott voltam. Tényleg alig tudtam bemenni.
W: Olyan kicsi volt a ház?
E: Nem is volt olyan kicsi.
W: Akkor miért nem tudott bemenni?
E: Nem volt elég pénzem.
W: Nem is tudtam, hogy olyan drága.
E: Lehetett volna olcsóbban is, de én extra szolgáltatást is szerettem volna.
W: Miféle extra szolgáltatást?
E: (Megsúgja)
W: (Dühösen) Maga vén kéjenc! Hát miféle házban járt maga? Én vagyok a hülye, hogy kérdezősködöm!
E: Ne dühöngjön, mert az árt a szépségének. És akkor magának is nagyon sokba fog kerülni a Skanzen!
W: Jó, akkor beszéljünk másról. Evett valami különleges svéd specialitást?
E: Ettem.
W: És mi volt az?
E: Gulyásleves.
W: De hát a gulyásleves nem svéd specialitás, hanem magyar!
E: De ez speciálisan svéd volt.
W: Mitől?
E: A rénszarvastól.
W: Aha! Szóval rénszarvasból főzték a gulyást?
E: Volt is eszünkben! Jó hazai Globus marhahúskonzervből.
W: Akkor hol volt a rénszarvas?
E: Az asztalterítőn.
W: Az asztalterítőn... És én hülye, megint bedőlök neki.
E: Weiszikém, maga nem hiszi el, csak úgy roskadozott a svéd asztal.
W: Á, szóval tele volt mindenféle más finomsággal is? Hallottam róla, hogy ezek a svéd asztalok milyen bőségesek.
E: Nem, nem volt rajta semmi más.
W: Akkor miért roskadozott?
E: Rosszul volt összecsavarozva.
W: (Magába roskadozik)
E: Már ezek a svéd csavarok sem a régiek. Én még emlékszem a Gyarmati Dezső, az öreg Szívós, meg a Kárpáti svéd csavarjaira. Azokkal ilyen nem fordulhatott volna elő.
W: Eiszikém, maga össze-vissza beszél. A svéd bútorok világhírűek, ne általánosítson egy szerencsétlen esetből.
E: Egy eset? Kipróbáltam a fiam gardróbjában egy svéd szekrényt, az is használhatatlan volt.
W: Hogyhogy?
E: Csináltam rajta egy kézenátfordulást, rögtön kibicsaklott a lábuk.
W: A lábuk? Kiké?
E: A szekrényé is, meg a fiamé is, aki megpróbált elkapni.
W: Képzelem, hogy örült a fia, amikor végre kikísérhette a repülőtérre.
E: Gondolja? Átölelt, és kérdezte, hogy mikor megyek legközelebb.
W: Ennyire nélkülözi odakint az apja társaságát?
E: Hát, azt mondta, hogy arra az időre inkább befizet magának egy sarkvidéki túlélőtúrát.
(Függöny)