DOROTHY PARKER
Egy pompás rózsa
Egy szál virág. Mióta átölelt
Ennyit üzent. Mást nem tudok róla.
Bíbor kelyhe ködillatot lehelt:
Egy pompás rózsa.
Hisz értem én, a virág mit beszél:
“Szirmomban lásd az ő szívét!” – ezt mondja.
Szerelmet vall, mióta ember él
Egy pompás rózsa.
De teszem azt: egy pompás limuzint –
Bárki – miért nem küld nekem soha?
Ó, nem. Az én jutalmam mi is már megint?
Egy pompás rózsa.
Ibolyácskák
Meghúzódtok aprón, gyöngén,
Testvérkéim, pont úgy, mint én.
Mennyei szép műremekek –
A hasonlat itt megreked.
Esteli kankalin
E földöntúli fehér lényre
Nem eshet a hajnal fénye.
Tán a szelíd hold meri
Gyöngéden megérinteni.
Az árnyékban lel rejteket
Ha letérdelsz, tán felfeded.
De titkait megőrzi féltve,
Soha nem lesz senkié se.
Le ne szakítsd! Ne nyúlj hozzá!…
Egy csöppet se hasonlítok rá!
Egy pompás rózsa
Egy szál virág. Mióta átölelt
Ennyit üzent. Mást nem tudok róla.
Bíbor kelyhe ködillatot lehelt:
Egy pompás rózsa.
Hisz értem én, a virág mit beszél:
“Szirmomban lásd az ő szívét!” – ezt mondja.
Szerelmet vall, mióta ember él
Egy pompás rózsa.
De teszem azt: egy pompás limuzint –
Bárki – miért nem küld nekem soha?
Ó, nem. Az én jutalmam mi is már megint?
Egy pompás rózsa.
Ibolyácskák
Meghúzódtok aprón, gyöngén,
Testvérkéim, pont úgy, mint én.
Mennyei szép műremekek –
A hasonlat itt megreked.
Esteli kankalin
E földöntúli fehér lényre
Nem eshet a hajnal fénye.
Tán a szelíd hold meri
Gyöngéden megérinteni.
Az árnyékban lel rejteket
Ha letérdelsz, tán felfeded.
De titkait megőrzi féltve,
Soha nem lesz senkié se.
Le ne szakítsd! Ne nyúlj hozzá!…
Egy csöppet se hasonlítok rá!