Fürdő a Tömörkény utcában
Eisberger: (Bejön) Jó napot Weiszikém, örülök, hogy látom!
Weisberger: (Felnéz az újságból) Jó napot! Mi történt, hogy ilyen kedves ma velem?
E: Kedves? Ja, félreértett. Egy vagyont fizettem az új szemüvegemért, a guta ütött volna meg, ha egy ekkora marhát sem látnék vele, mint maga.
W: (Dühöng) És én még mindig beugrom neki!
E: Na igen. (Leül) Egyébként nyugodjon meg, ezentúl kevesebbet fog velem találkozni itt a kávéházban.
W: Ne fenyegessen, ne fenyegessen. Miért, mi történt?
E: Nem hallotta? Új lakásba költöztünk.
W: Részvétem a szomszédoknak. És ez miért tartja magát távol a kávéháztól?
E: Ez egy remek lakás. Kiülünk kávézni a teraszra, előttünk a budai panoráma. Ki kívánkozna innét a kávéházba?
W: Én biztosan. Főleg, ha tudnám, hogy nem fogom látni a maga ősz jampec képét. És mondja, hol van ez a csodálatos lakása?
E: A Tömörkény utcában.
W: Szép neve is van.
E: Jaj, ne is mondja, a környéken csupa szép nevű irókról, költőkről vannak az utcák elnevezve. Gárdonyi Géza, Verseghy Ferenc, Ábrányi Emil. Csak a miénk ilyen értelmetlen.
W: Na de Tömörkény István is egy kiváló író volt!
E: Ne mondja! Ezzel a névvel?
W: Mi az hogy! Eredetileg Steingassnernek hívták, de aztán ezt a nevet húzta ki magának egy kalapból.
E: Szép kis kalap lehetett az! (Nézegeti a kalapját) Az én kalapomban csak az a név van, hogy Meszanek Ödön kalaposmester. Tudja mit, akkor már inkább a Tömörkény.
W: Amilyen szerencséje van, még az is lehet, hogy megváltoztatják a maga utcája nevét is.
E: Miért, a magáét megváltoztatták?
W: Meg bizony!
E: A Rumbach Sebestyén utcát?
W: Azt.
E: És mire nevezték?
W: Második János Pál pápáné utcára.
E: Most meg én dőlök be a maga hülye vicceinek! Nekem is volt egy jó Bin Ladenes poenom.
W: És?
E: Lelőtték.
W: Slussz, ez téma be van fejezve. Inkább azt mondja meg, hogy mit szól a Makovecz-féle akadémia diadalmenetéhez?
E: Makovics, Makovics, az nem Cegléden volt rabbi azelőtt?
W: Nem Makovics, hanem Makovecz, és seholsem volt rabbi, sőt ellenkezőleg.
E: Hogyan lehet valaki ellenkezőleg rabbi?
W: (Súg valamit Hacseknak)
E: Ne mondja! És erre ma akadémiát lehet bazírozni?
W: Na hallja! Többet is.
E: És mit szól ehhez az igazi akadémia?
W: A Pálinkás?
E: Ojvé! Azok meg alkoholisták?
W: Na nem mindegyik. Pálinkás Józsefnek hívják a Magyar Tudományos Akadémia elnökét.
E: Szerintem maga téved.
W: Miért tévednék?
E: Mert biztos Pántlikás Józsefnek hívják.
W: Miért hívnák Pántlikás Józsefnek?
E: Mert neki biztosan pántlika volt a kalapjában, és azt húzta ki. Csak tudnám, hogy hogy hívták azelőtt!
W: (Dühöng) Sehogy sem hívták. Pálinkás Józsefnek hívták, de látom, hogy magát ez egyáltalában nem is érdekli.
E: Hát, ha már így ráhibázott...
W: Mondja, akkor mi az, ami érdekli magát?
E: A balneológia.
W: A balneológia. Tudja egyáltalán, hogy mi az?
E: Hogyne tudnám, tele volt vele az újság. Képzelje, tudom, hogy nem bálnakutatás, hanem fürdőkutatás.
W: Igen, az. És ez miért érdekli magát?
E: Mert mostanában én is ezzel foglalkozom.
W: Balneológiával?
E: Fürdőkutatással.
W: Hogyhogy?
E: Úgy, hogy a Dagály-fürdőben, ahová eddig jártam, úgy felmentek az árak, hogy hónapok óta kutatok egy olcsóbbat. Nagyon nehéz mesterség.
W: Nehéz mesterség... Hogy vinné el magát az összes dagály. Minek jár maga egyáltalán fürdőbe? A remek Tömörkény utcai lakásában nincsen fürdőszoba?
E: Na ne vicceljen! Minima kalkuló tripla komfort. Van dzsakuzzis fürdőkád, dzsakuzzis zuhanyozó és van lavór is.
W: Na, persze. És a lavór is dzsakuzzis.
E: Az nem, de azért ne becsülje le, az is nagyon fontos. A tyúkszemeimet mégsem áztathatom turbómasszázskádban.
W: Felőlem áztathatja a tyúkszemeit a dzsakuzzis bidéjében is, de jó, a lavórt azt értem. De akkor mi az, amit csak a fürdőben talál?
E: Rosszul kérdez. Azt kérdezze, hogy mi az, amit ott nem találok!
W: És mi az?
E: A feleségemet.
W: Maga vén pernahajder! Csak nem azt akarja mondani, hogy mindenféle nőcik miatt jár a fürdőbe?
E: Nemcsak akarom, hanem mondom is. Igen, a nők miatt.
W: És még azt is akarja, hogy olcsó legyen.
E: Azt is. Ha drágán akarnék nőket, akkor nem kellene nyakig büdösvízben ülnöm. Ülhetnék egy kényelmes fotelben és szivarozhatnék.
W: Akkor miért nem csinálja azt?
E: Hát maga tudja, hogy mennyire utálom a szivart!
W: Mars ki!
(Függöny)
Eisberger: (Bejön) Jó napot Weiszikém, örülök, hogy látom!
Weisberger: (Felnéz az újságból) Jó napot! Mi történt, hogy ilyen kedves ma velem?
E: Kedves? Ja, félreértett. Egy vagyont fizettem az új szemüvegemért, a guta ütött volna meg, ha egy ekkora marhát sem látnék vele, mint maga.
W: (Dühöng) És én még mindig beugrom neki!
E: Na igen. (Leül) Egyébként nyugodjon meg, ezentúl kevesebbet fog velem találkozni itt a kávéházban.
W: Ne fenyegessen, ne fenyegessen. Miért, mi történt?
E: Nem hallotta? Új lakásba költöztünk.
W: Részvétem a szomszédoknak. És ez miért tartja magát távol a kávéháztól?
E: Ez egy remek lakás. Kiülünk kávézni a teraszra, előttünk a budai panoráma. Ki kívánkozna innét a kávéházba?
W: Én biztosan. Főleg, ha tudnám, hogy nem fogom látni a maga ősz jampec képét. És mondja, hol van ez a csodálatos lakása?
E: A Tömörkény utcában.
W: Szép neve is van.
E: Jaj, ne is mondja, a környéken csupa szép nevű irókról, költőkről vannak az utcák elnevezve. Gárdonyi Géza, Verseghy Ferenc, Ábrányi Emil. Csak a miénk ilyen értelmetlen.
W: Na de Tömörkény István is egy kiváló író volt!
E: Ne mondja! Ezzel a névvel?
W: Mi az hogy! Eredetileg Steingassnernek hívták, de aztán ezt a nevet húzta ki magának egy kalapból.
E: Szép kis kalap lehetett az! (Nézegeti a kalapját) Az én kalapomban csak az a név van, hogy Meszanek Ödön kalaposmester. Tudja mit, akkor már inkább a Tömörkény.
W: Amilyen szerencséje van, még az is lehet, hogy megváltoztatják a maga utcája nevét is.
E: Miért, a magáét megváltoztatták?
W: Meg bizony!
E: A Rumbach Sebestyén utcát?
W: Azt.
E: És mire nevezték?
W: Második János Pál pápáné utcára.
E: Most meg én dőlök be a maga hülye vicceinek! Nekem is volt egy jó Bin Ladenes poenom.
W: És?
E: Lelőtték.
W: Slussz, ez téma be van fejezve. Inkább azt mondja meg, hogy mit szól a Makovecz-féle akadémia diadalmenetéhez?
E: Makovics, Makovics, az nem Cegléden volt rabbi azelőtt?
W: Nem Makovics, hanem Makovecz, és seholsem volt rabbi, sőt ellenkezőleg.
E: Hogyan lehet valaki ellenkezőleg rabbi?
W: (Súg valamit Hacseknak)
E: Ne mondja! És erre ma akadémiát lehet bazírozni?
W: Na hallja! Többet is.
E: És mit szól ehhez az igazi akadémia?
W: A Pálinkás?
E: Ojvé! Azok meg alkoholisták?
W: Na nem mindegyik. Pálinkás Józsefnek hívják a Magyar Tudományos Akadémia elnökét.
E: Szerintem maga téved.
W: Miért tévednék?
E: Mert biztos Pántlikás Józsefnek hívják.
W: Miért hívnák Pántlikás Józsefnek?
E: Mert neki biztosan pántlika volt a kalapjában, és azt húzta ki. Csak tudnám, hogy hogy hívták azelőtt!
W: (Dühöng) Sehogy sem hívták. Pálinkás Józsefnek hívták, de látom, hogy magát ez egyáltalában nem is érdekli.
E: Hát, ha már így ráhibázott...
W: Mondja, akkor mi az, ami érdekli magát?
E: A balneológia.
W: A balneológia. Tudja egyáltalán, hogy mi az?
E: Hogyne tudnám, tele volt vele az újság. Képzelje, tudom, hogy nem bálnakutatás, hanem fürdőkutatás.
W: Igen, az. És ez miért érdekli magát?
E: Mert mostanában én is ezzel foglalkozom.
W: Balneológiával?
E: Fürdőkutatással.
W: Hogyhogy?
E: Úgy, hogy a Dagály-fürdőben, ahová eddig jártam, úgy felmentek az árak, hogy hónapok óta kutatok egy olcsóbbat. Nagyon nehéz mesterség.
W: Nehéz mesterség... Hogy vinné el magát az összes dagály. Minek jár maga egyáltalán fürdőbe? A remek Tömörkény utcai lakásában nincsen fürdőszoba?
E: Na ne vicceljen! Minima kalkuló tripla komfort. Van dzsakuzzis fürdőkád, dzsakuzzis zuhanyozó és van lavór is.
W: Na, persze. És a lavór is dzsakuzzis.
E: Az nem, de azért ne becsülje le, az is nagyon fontos. A tyúkszemeimet mégsem áztathatom turbómasszázskádban.
W: Felőlem áztathatja a tyúkszemeit a dzsakuzzis bidéjében is, de jó, a lavórt azt értem. De akkor mi az, amit csak a fürdőben talál?
E: Rosszul kérdez. Azt kérdezze, hogy mi az, amit ott nem találok!
W: És mi az?
E: A feleségemet.
W: Maga vén pernahajder! Csak nem azt akarja mondani, hogy mindenféle nőcik miatt jár a fürdőbe?
E: Nemcsak akarom, hanem mondom is. Igen, a nők miatt.
W: És még azt is akarja, hogy olcsó legyen.
E: Azt is. Ha drágán akarnék nőket, akkor nem kellene nyakig büdösvízben ülnöm. Ülhetnék egy kényelmes fotelben és szivarozhatnék.
W: Akkor miért nem csinálja azt?
E: Hát maga tudja, hogy mennyire utálom a szivart!
W: Mars ki!
(Függöny)