Miből lesz az őssejt?
Weisberger: (Bejön a kávéházba) Jó napot Eiszikém!
Eisberger: (Felnéz az újságból) Jó napot? Mindjárt az este is kimegy. Azt hittem, máma már be se néz.
W: Benézek, persze, hogy benézek. Csak egy nagyon érdekes előadáson voltam.
E: Érdekes előadáson? Fejenállva énekelték a Toscát?
W: Ugyan már! Ez egy tudományos előadás volt. Egy akadémikus professzor beszélt az őssejtekről.
E: És ez érdekesebb volt, mint a kávéház?
W: Igen, hihetetlenül érdekesek ezek a sejtek.
E: Én nem.
W: Maga mit nem?
E: Én mit sem.
W: (Dühöng) Maga mit mit sem??
E: Én mit sem sejtek. (Röhög)
W: Hülye!
E: (Tovább röhög)
W: Képzelje el, az orvosok már olyan sejteket tudnak csinálni, amelyekből tetszés szerint tudnak készíteni szívet vagy májat.
E: És pájslit?
W: (Lemondóan) Igen, pájslit is.
E: Akkor értem.
W: Mit ért maga?
E: Hogy biztosan ilyet használnak a Finkelsteinék vendéglőjében.
W: Ezt honnan veszi?
E: Mert a múltkor visszaküldtem a pájslit, hogy nem elég savanyú, és láttam, hogy kiviszik a szomszéd asztalhoz, mint resztölt májat.
W: (A gutaütés határán) Mint resztölt májat. Maga anyaszomorító... És mit gondol miből csinálják az orvosok ezeket a sejteket?
E: Gondolom, megélhetésből. Mi másból csinálhatják? Olyan nagyon szórakoztató nem lehet.
W: Hát én megmondom magának. (Diadalmasan) Ezeket a sejteket zsidó kisfiúk micsodájából csinálják, ami a körülmetéléskor megmarad!
E: (Riadtan) Soha többé nem eszem resztölt májat.
W: Ne is egyék többé, meg pájslit sem! Dögöljön éhen, maga idióta! Magának is hiába beszél az ember akadémiai dolgokról. Tudja maga egyáltalán, mi az, hogy rendes tag?
E: Akkor is tudom, ha úgy mondja, mint egy jassz. Mi az, hogy rendes tag? Mondja egyszerűen, hogy behóved pónem. De inkább azt mondja meg, hogy ez a maga professzora meg tudja-e gyógyítani az én nyavalyámat.
W: Szegény barátom, nem is tudtam, hogy maga beteg.
E: De még mennyire!
W: És mi baja?
E: Baja? Az egy város Dél-Magyarországon. De miért kérdezi?
W: (Őrjöng) Magának mi baja?
E: Nekem? Egy nénikém lakik ott. A Stanci néni. Áldott jó asszony. Szokott nekem küldeni disznóságokat.
W: (Ízlelgetve) Hurkát, kolbászt?
E: Á, dehogy! Használt pornómagazinokat. Tudja, milyen disznóságok vannak azokban!
W: Hát olyan mocskos disznók, mint maga, azokban sincsenek. De mitől dőlt ágynak?
E: (Kétségbeesetten) A Smalczheimer miatt.
W: (Még kétségbeesettebben, de nem az együttérzéstől) Smalczheimer... Az... És ettől szenved.
E: Igen. A Smalczheimertől.
W: (Feladja) Értem. És milyen szimptómái vannak?
E: Fogalmam sincs.
W: Fogalma sincs, hogy milyen szimptómái vannak?
E: Mondom, hogy nincs. Nálunk a feleségem foglalkozik a pénzügyekkel.
W: De hát mi köze van a maga szimptómáinak a pénzügyekhez?
E: És mi köze van magának az én szimptómáimhoz? Egyébként, megmondom magának, ha nem lennének pénzügyeim, nem lennének szimptómáim sem.
W: (Együttérzően) Értem, maga is a válság áldozata.
E: A legnagyobb mértékben.
W: Ingatlan? Befektetés?
E: Pont ellenkezőleg.
W: Mi az, hogy pont ellenkezőleg.
E: Ingatag, és ezért nem fekszik be, hanem ellenkezik.
W: Ki ellenkezik?
E: Hát a Smalczheimer Jolán. Amíg nem ingott, addig sohasem ellenkezett.
W: Hát akkor megérdemli a sorsát, maga vén kujon! Egyébként, ha hiszi, ha nem, az én professzorom a maga problémáján is tud segíteni az őssejtjeivel.
E: Persze, odaragasztja nekem a zsidó kisfiúk micsodáját! Én meg várjak, amíg felnövök, és beengednek a lányokhoz. Na, nekem annyi időm nincs. Már megyek is, mert még elkések.
W: Mitől lett ilyen sietős?
E: Mára a Blumenstein Gizitől várok egy ingatlanajánlatot. (Elsiet)
W: (Utánamordul) Hogy száradna le a szimptómája!
(Függöny)
Weisberger: (Bejön a kávéházba) Jó napot Eiszikém!
Eisberger: (Felnéz az újságból) Jó napot? Mindjárt az este is kimegy. Azt hittem, máma már be se néz.
W: Benézek, persze, hogy benézek. Csak egy nagyon érdekes előadáson voltam.
E: Érdekes előadáson? Fejenállva énekelték a Toscát?
W: Ugyan már! Ez egy tudományos előadás volt. Egy akadémikus professzor beszélt az őssejtekről.
E: És ez érdekesebb volt, mint a kávéház?
W: Igen, hihetetlenül érdekesek ezek a sejtek.
E: Én nem.
W: Maga mit nem?
E: Én mit sem.
W: (Dühöng) Maga mit mit sem??
E: Én mit sem sejtek. (Röhög)
W: Hülye!
E: (Tovább röhög)
W: Képzelje el, az orvosok már olyan sejteket tudnak csinálni, amelyekből tetszés szerint tudnak készíteni szívet vagy májat.
E: És pájslit?
W: (Lemondóan) Igen, pájslit is.
E: Akkor értem.
W: Mit ért maga?
E: Hogy biztosan ilyet használnak a Finkelsteinék vendéglőjében.
W: Ezt honnan veszi?
E: Mert a múltkor visszaküldtem a pájslit, hogy nem elég savanyú, és láttam, hogy kiviszik a szomszéd asztalhoz, mint resztölt májat.
W: (A gutaütés határán) Mint resztölt májat. Maga anyaszomorító... És mit gondol miből csinálják az orvosok ezeket a sejteket?
E: Gondolom, megélhetésből. Mi másból csinálhatják? Olyan nagyon szórakoztató nem lehet.
W: Hát én megmondom magának. (Diadalmasan) Ezeket a sejteket zsidó kisfiúk micsodájából csinálják, ami a körülmetéléskor megmarad!
E: (Riadtan) Soha többé nem eszem resztölt májat.
W: Ne is egyék többé, meg pájslit sem! Dögöljön éhen, maga idióta! Magának is hiába beszél az ember akadémiai dolgokról. Tudja maga egyáltalán, mi az, hogy rendes tag?
E: Akkor is tudom, ha úgy mondja, mint egy jassz. Mi az, hogy rendes tag? Mondja egyszerűen, hogy behóved pónem. De inkább azt mondja meg, hogy ez a maga professzora meg tudja-e gyógyítani az én nyavalyámat.
W: Szegény barátom, nem is tudtam, hogy maga beteg.
E: De még mennyire!
W: És mi baja?
E: Baja? Az egy város Dél-Magyarországon. De miért kérdezi?
W: (Őrjöng) Magának mi baja?
E: Nekem? Egy nénikém lakik ott. A Stanci néni. Áldott jó asszony. Szokott nekem küldeni disznóságokat.
W: (Ízlelgetve) Hurkát, kolbászt?
E: Á, dehogy! Használt pornómagazinokat. Tudja, milyen disznóságok vannak azokban!
W: Hát olyan mocskos disznók, mint maga, azokban sincsenek. De mitől dőlt ágynak?
E: (Kétségbeesetten) A Smalczheimer miatt.
W: (Még kétségbeesettebben, de nem az együttérzéstől) Smalczheimer... Az... És ettől szenved.
E: Igen. A Smalczheimertől.
W: (Feladja) Értem. És milyen szimptómái vannak?
E: Fogalmam sincs.
W: Fogalma sincs, hogy milyen szimptómái vannak?
E: Mondom, hogy nincs. Nálunk a feleségem foglalkozik a pénzügyekkel.
W: De hát mi köze van a maga szimptómáinak a pénzügyekhez?
E: És mi köze van magának az én szimptómáimhoz? Egyébként, megmondom magának, ha nem lennének pénzügyeim, nem lennének szimptómáim sem.
W: (Együttérzően) Értem, maga is a válság áldozata.
E: A legnagyobb mértékben.
W: Ingatlan? Befektetés?
E: Pont ellenkezőleg.
W: Mi az, hogy pont ellenkezőleg.
E: Ingatag, és ezért nem fekszik be, hanem ellenkezik.
W: Ki ellenkezik?
E: Hát a Smalczheimer Jolán. Amíg nem ingott, addig sohasem ellenkezett.
W: Hát akkor megérdemli a sorsát, maga vén kujon! Egyébként, ha hiszi, ha nem, az én professzorom a maga problémáján is tud segíteni az őssejtjeivel.
E: Persze, odaragasztja nekem a zsidó kisfiúk micsodáját! Én meg várjak, amíg felnövök, és beengednek a lányokhoz. Na, nekem annyi időm nincs. Már megyek is, mert még elkések.
W: Mitől lett ilyen sietős?
E: Mára a Blumenstein Gizitől várok egy ingatlanajánlatot. (Elsiet)
W: (Utánamordul) Hogy száradna le a szimptómája!
(Függöny)