Michelin csillagai
Eisberger: (Fájdalmas arccal ül az asztalnál, amikor Weisberger bejön) 'Stét!
Weisberger: (Derűsen) Jó estét Eiszi! (Leül)
E: Meg se kérdezi hogy vagyok?
W: Igaz is, hogy van?
E: Ne is kérdezze!
W: Ha nem kérdezem, akkor is látom, hogy nincs jól. Mi baja?
E: Pokolian fáj a bal vállam.
W: Mit csodálkozik? A mi korunkban örüljünk, ha még fáj valamink. Ez már csak velünk együtt múlik el.
E: Téved. Ennek semmi köze nincs a korunkhoz.
W: Ezt meg honnan veszi?
E: Mert a jobb vállam is ugyanannyi idős, és az nem fáj.
W: Jaj, hagyja a hülyeségeket! Ha ahelyett, hogy itt ülne a kávéházban, inkább sportolna, akkor biztosan nem fájna a válla.
E: Persze, én meg a sport.
W: Nem, mondjuk maga meg a felesége. Mi például a feleségemmel kipróbáltuk a nordic walkingot.
E: Jól adja! A maguk korában még új figurákat próbálgatnak!
W: Ugyan már, mire gondol maga! A nordic walking az az északi gyaloglás.
E: Ja, azt én is kipróbáltam a múlt csütörtökön.
W: Ne mondja!
E: De igenis, hogy mondom.
W: De tényleg, hogy jutott ez magának eszébe?
E: Muszáj volt.
W: Hogyhogy muszáj volt?
E: Elhúzódott a kártyaparti, és lekéstem az utolsó buszt. Egész é'szaka gyalogoltam, hogy hazaérjek.
W: Maga mesüge! Az északi gyaloglás nem azt jelenti, hogy éjszaka gyalogol!
E: Nem? Hát mi mást jelentene?
W: A nordic walking pontosan olyan, mint a sífutás, csak nem kell hozzá hó. Ezért aztán télen-nyáron lehet csinálni.
E: (Röhög) Elképzelem, ahogy a nyári hőségben ott flangálnak a nagykörúton a síléceikkel. És még én vagyok a mesüge!
W: (Dühöng) Nem, síléc se kell hozzá!
E: (Hitetlenül) Siléc se?
W: Az se!
E: Na jó, akkor én azt mondom magának, hogy én ma egész délután északi szörföltem.
W: Mit csinált?
E: Mondom: északi szörföltem.
W: Hát azt meg hogy kell?
E: Ugyanúgy, mint az igazit, de nem kell hozzá víz.
W: Hát akkor hol csinálta?
E: Az ágyamban.
W: Az ágyában?
E: Igen. És szörfdeszka sem kell hozzá.
W: Hát akkor?
E: Semmi "hát akkor". Csak fekszem az ágyon, hol hason, hol háton, és nem csinálok semmit. És a cápáktól sem kell félni.
W: A cápáktól... Eiszikém, ha a lustaság fájni tudna – na jó, mondta, hogy fáj is, nem bántom tovább. Inkább azt mondja meg, hogy mit szól hozzá, hogy már több magyar étterem megkapta a Michelin csillagot?
E: Mit kapott meg?
W: (Tagolja) Mi-che-lin csil-la-got.
E: Az milyen szinű?
W: Mi milyen szinű?
E: Az a csillag.
W: (Dühös) Mit tudom én! Az teljesen mindegy. Annak semmi jelentősége.
E: Már hogyne lenne jelentősége!
W: Ugyan már miért?
E: Mert például a piros csillag be van tiltva. A sárga még nincs, de ki tudja... Amiket manapság olvasni lehet...
W: Eiszi, ez nem olyan csillag!
E: Tudom, ez északi csillag...
W: Nem, nem északi. A Michelin egy francia autógumigyár, amelyik turista utikönyveket is ad ki, és azokban csillagokkal jelöli meg a legkiválóbb éttermeket.
E: Autógumigyár?
W: Igen, az!
E: Akkor nálunk a sarkon a Kismócsing Büfé biztosan meg fogja tőlük kapni ezt a csillagot.
W: Miért kapná meg a Kismócsing Büfé?
E: Mert a hétvégén ettem ott egy hagymás rostélyost, és pontosan olyan volt, mintha autógumiból csinálták volna.
W: Maga szerencsétlen, a Michelin csillagot az ételek és a kiszolgálás minősége alapján ítélik oda gasztronómiai szakemberek, az autógumigyár csak a pénzt adja hozzá.
E: Hát én nem értek hozzá, de szerintem egyetlen autógumi árából egy akkora adag kitünő hagymás rostélyost lehet csinálni, hogy mind a ketten bőségesen megvacsorázhatnánk belőle. Talán még magának is jutna. Ahelyett, hogy ezekre a csillagokra költenék...
W: (Lemondóan) Látom, ezt maga sohasem fogja megérteni. De hogyan is tanulhatta volna meg a Kismócsing Büfében?
E: Hát maga nem fogja elhinni, de igenis, hogy a Kismócsingban is vannak gasztronómiai különlegességek.
W: Na, mondjon egyet!
E: Például fácánbecsinált.
W: Ne is folytassa! Képzelem, milyen fácán volt az.
E: Hát milyen? Bal. (Röhög) De komolyan, a múltkor a feleségemmel befizettünk egy toros vacsorára, és könnyes szemekkel mentünk haza.
W: Akkora gyönyörűséget szerzett?
E: Hát azt éppen nem.
W: Hát akkor?
E: Kiderült, hogy halotti tor volt.
W: (Mérges) Ha nem lennék tekintettel a fájós vállára, esküszöm, eltángálnám!
E: (Fájdalmasan) Ne is emlékeztessen rá! Már az ujjaimat is alig tudom mozgatni. (Próbálgatja) Mi lesz így a holnapi zongorával?
W: Nem is tudtam, hogy maga zongorázik is. És holnap lenne fellépése?
E: Nekem ma is nagyon jó fellépésem van, de zongorázni speciel nem tudok.
W: Hát akkor mit beszélt itt a holnapról?
E: Kialkudtam egy nagyon jó árat egy Bösendorferre, és holnap kellene átvennem.
W: De hát elszállítani biztosan nem magának kellene.
E: Azt nem, de ha így fáj az ujjam, nem fogom tudni rendesen megszámolni a pénzt.
W: Mars ki!
(Függöny)
Eisberger: (Fájdalmas arccal ül az asztalnál, amikor Weisberger bejön) 'Stét!
Weisberger: (Derűsen) Jó estét Eiszi! (Leül)
E: Meg se kérdezi hogy vagyok?
W: Igaz is, hogy van?
E: Ne is kérdezze!
W: Ha nem kérdezem, akkor is látom, hogy nincs jól. Mi baja?
E: Pokolian fáj a bal vállam.
W: Mit csodálkozik? A mi korunkban örüljünk, ha még fáj valamink. Ez már csak velünk együtt múlik el.
E: Téved. Ennek semmi köze nincs a korunkhoz.
W: Ezt meg honnan veszi?
E: Mert a jobb vállam is ugyanannyi idős, és az nem fáj.
W: Jaj, hagyja a hülyeségeket! Ha ahelyett, hogy itt ülne a kávéházban, inkább sportolna, akkor biztosan nem fájna a válla.
E: Persze, én meg a sport.
W: Nem, mondjuk maga meg a felesége. Mi például a feleségemmel kipróbáltuk a nordic walkingot.
E: Jól adja! A maguk korában még új figurákat próbálgatnak!
W: Ugyan már, mire gondol maga! A nordic walking az az északi gyaloglás.
E: Ja, azt én is kipróbáltam a múlt csütörtökön.
W: Ne mondja!
E: De igenis, hogy mondom.
W: De tényleg, hogy jutott ez magának eszébe?
E: Muszáj volt.
W: Hogyhogy muszáj volt?
E: Elhúzódott a kártyaparti, és lekéstem az utolsó buszt. Egész é'szaka gyalogoltam, hogy hazaérjek.
W: Maga mesüge! Az északi gyaloglás nem azt jelenti, hogy éjszaka gyalogol!
E: Nem? Hát mi mást jelentene?
W: A nordic walking pontosan olyan, mint a sífutás, csak nem kell hozzá hó. Ezért aztán télen-nyáron lehet csinálni.
E: (Röhög) Elképzelem, ahogy a nyári hőségben ott flangálnak a nagykörúton a síléceikkel. És még én vagyok a mesüge!
W: (Dühöng) Nem, síléc se kell hozzá!
E: (Hitetlenül) Siléc se?
W: Az se!
E: Na jó, akkor én azt mondom magának, hogy én ma egész délután északi szörföltem.
W: Mit csinált?
E: Mondom: északi szörföltem.
W: Hát azt meg hogy kell?
E: Ugyanúgy, mint az igazit, de nem kell hozzá víz.
W: Hát akkor hol csinálta?
E: Az ágyamban.
W: Az ágyában?
E: Igen. És szörfdeszka sem kell hozzá.
W: Hát akkor?
E: Semmi "hát akkor". Csak fekszem az ágyon, hol hason, hol háton, és nem csinálok semmit. És a cápáktól sem kell félni.
W: A cápáktól... Eiszikém, ha a lustaság fájni tudna – na jó, mondta, hogy fáj is, nem bántom tovább. Inkább azt mondja meg, hogy mit szól hozzá, hogy már több magyar étterem megkapta a Michelin csillagot?
E: Mit kapott meg?
W: (Tagolja) Mi-che-lin csil-la-got.
E: Az milyen szinű?
W: Mi milyen szinű?
E: Az a csillag.
W: (Dühös) Mit tudom én! Az teljesen mindegy. Annak semmi jelentősége.
E: Már hogyne lenne jelentősége!
W: Ugyan már miért?
E: Mert például a piros csillag be van tiltva. A sárga még nincs, de ki tudja... Amiket manapság olvasni lehet...
W: Eiszi, ez nem olyan csillag!
E: Tudom, ez északi csillag...
W: Nem, nem északi. A Michelin egy francia autógumigyár, amelyik turista utikönyveket is ad ki, és azokban csillagokkal jelöli meg a legkiválóbb éttermeket.
E: Autógumigyár?
W: Igen, az!
E: Akkor nálunk a sarkon a Kismócsing Büfé biztosan meg fogja tőlük kapni ezt a csillagot.
W: Miért kapná meg a Kismócsing Büfé?
E: Mert a hétvégén ettem ott egy hagymás rostélyost, és pontosan olyan volt, mintha autógumiból csinálták volna.
W: Maga szerencsétlen, a Michelin csillagot az ételek és a kiszolgálás minősége alapján ítélik oda gasztronómiai szakemberek, az autógumigyár csak a pénzt adja hozzá.
E: Hát én nem értek hozzá, de szerintem egyetlen autógumi árából egy akkora adag kitünő hagymás rostélyost lehet csinálni, hogy mind a ketten bőségesen megvacsorázhatnánk belőle. Talán még magának is jutna. Ahelyett, hogy ezekre a csillagokra költenék...
W: (Lemondóan) Látom, ezt maga sohasem fogja megérteni. De hogyan is tanulhatta volna meg a Kismócsing Büfében?
E: Hát maga nem fogja elhinni, de igenis, hogy a Kismócsingban is vannak gasztronómiai különlegességek.
W: Na, mondjon egyet!
E: Például fácánbecsinált.
W: Ne is folytassa! Képzelem, milyen fácán volt az.
E: Hát milyen? Bal. (Röhög) De komolyan, a múltkor a feleségemmel befizettünk egy toros vacsorára, és könnyes szemekkel mentünk haza.
W: Akkora gyönyörűséget szerzett?
E: Hát azt éppen nem.
W: Hát akkor?
E: Kiderült, hogy halotti tor volt.
W: (Mérges) Ha nem lennék tekintettel a fájós vállára, esküszöm, eltángálnám!
E: (Fájdalmasan) Ne is emlékeztessen rá! Már az ujjaimat is alig tudom mozgatni. (Próbálgatja) Mi lesz így a holnapi zongorával?
W: Nem is tudtam, hogy maga zongorázik is. És holnap lenne fellépése?
E: Nekem ma is nagyon jó fellépésem van, de zongorázni speciel nem tudok.
W: Hát akkor mit beszélt itt a holnapról?
E: Kialkudtam egy nagyon jó árat egy Bösendorferre, és holnap kellene átvennem.
W: De hát elszállítani biztosan nem magának kellene.
E: Azt nem, de ha így fáj az ujjam, nem fogom tudni rendesen megszámolni a pénzt.
W: Mars ki!
(Függöny)